JÓKAI, MÓRÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD
EPPUR SI MUOVE
Madách, Bratislava, 1984
Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1984
ISBN 963-15-2643-7
1.750 výtlačkov
beletria, román
728 s., maďarčina
hmotnosť: 656 g
tvrdá väzba, papierový prebal
stav: výborný, nepoužívaná
0,70 € PREDANÉ !
Kto bol MÓR JÓKAI ?
*085*
„A szabadságharc után két út között választhattak a magukra maradt írástudók: vagy az önostorozó vád és bírálat keserű elégtételét fogadják el, vagy a legenda színes ködébe burkolnak mindent. Az előbbi utat választotta Kemény, az utóbbit Jókai... A reformkor nem tudta bevégezni nevelő munkáját, Széchenyi félbenhagyott müve az írók vállára szállt át. Nevelőkre volt szükség, de Kemény túlságosan szigorú volt, s túl kevéssé tisztelte nemzetének "dédelgetett hibáit" - az ő komorsága csak elriasztotta magától a vigasztalásra szomj azokat. Ezek azután megkapták, amit kerestek, Jókainál, ki csakhamar a nemzet nevelője lett...
Érzelem és irracionalizmus jegyében áll Jókainál a reformeszmény, s a regényírónak igaza van ugyan, mikor ezt a részt választja, de a nemzetnevelőnek annál kevésbé! Mégis, az író ösztönös bölcsességét kell csodálnunk, aki biztos kézzel teremti meg az összhangot regényeinek jellegzetes hangulata s az attól oly messzire eső célzat között. Jókai nem mulaszt el egyeden alkalmat sem, hogy a magyarság újjászületését valami természetfeletti, ésszel, józansággal fel nem érhető jelenségnek mutassa: ... az észokok felett a látnoki rajongás győzedelmeskedik, s ugyanez történik mindig, valahányszor kétkedő tisztánlátás és rajongó forradalmiság kerülnek szembe egymással...
A polgáriasulásban az ábránd s az utópia ragadta meg Jókait, a reformmozgalomban pedig valami irracionális hősiesség. Az ábrándok összességét a majdan hatalmassá fejlődő főváros képébe sűrítette — a reformeszme diadalát pedig Kárpáthy Zoltán és Jenőy Kálmán alakjában ünnepelte, végsőkig fokozott pátosszal."
Sötér István
Az És mégis mozog a föld nagylélegzetű, romantikus történet, melyet a magyar történelem eleven eseményeiből formált Jókai teremtő képzelete. Főhősében a felvilágosodás és a reformkor legnemesebb törekvései találkoznak; a nagyívű pályaképbe Csokonai, Kisfaludy Károly és Katona József tragikus életútjának eseményeit sűrítette Jókai. Jenőy Kálmánt éppúgy kicsapják a kollégiumból, mint Csokonait: egy csizmadia kegyelemkenyerén nyomorog, mint Kisfaludy; s drámáját ugyanolyan fagyos közöny fogadja, mint Katona Bánk bán-ját. A magyarok őshazáját kereső Barkó Pálban pedig Körösi Csorna Sándorra ismerhetünk.
De nemcsak a kiváló jellemek adnak itt egymásnak találkozót. Az egész ország élvezi Csollán Berti durva tréfáit, Bálvándy gróf „nagystílű" csínyjeit. És a német színház előadásait. Mert magyar színháza ez idő tájt nincs az országnak. Ezzel a parlagi állapottal veszi fel a harcot az elhivatottak maroknyi csoportja: költők, színészek, tudósok. Hősi küzdelmük kel életre a regény lapjain, a romantika sajátos fényeiben, meseszerűen és mégis történelmi hűséggel.
