RÓNAY, GYÖRGYHIT ÉS HUMANIZMUS
Ecclesia, Budapest, 19**
ISBN 963-363-411-3
filozofia, kresťanstvo, náboženstvo
452 s., maďarčina
hmotnosť: 576 g
tvrdá väzba, papierový prebal
stav: prebal opotrebovaný po krajoch, kniha vo výbornom stave
0,60 € DAROVANÉ
Kto bol GYÖRGY RÓNAY ? (hun.)
*076*
Tíz éven át lehettem Rónay György közvetlen munkatársa, bizalmasa. Amikor meghívott maga mellé a Vigiliát szerkeszteni, az embert nem ismertem, csak az írót, a költőt, a neves esztétát és fordítót. Sok mindent olvastam tőle, és sok mindent hallottam róla, de hogy valójában kicsoda: mennyire ember, mennyire mélyen keresztény tudtam. Előbb találkoztam a prózaíróval, főként a novellistával, később a költővel és irodalomkritikussal, mint a köznapi emberrel, a meggyőződéses hívővel, egyházának hűséges munkásával, akinek morális nagysága, etikai tartása oly erős példa volt életében s oly erős, egyre erősebb példa halálában, hogy úgy érezzük, az ember már-már életműve fölé nő, az ember már-már több a műnél.
Különös ez a fordított sorrend: általában arról szoktunk beszélni egy-egy kiváló író vagy költő méltatásakor, milyen nagyszerű alkotásokat hagyott maga után, milyen emlékezetes figurákat teremtett, s ezzel szemben az emberről, a hétköznapi társról inkább hallgatunk, mert tudjuk, milyen gyenge anyagból volt gyúrva. Legtöbbször a művekre hivatkozunk, és lehetőleg keveset mondunk arról, aki megalkotta őket. Nem így Rónay György esetében. Azon kevesek közé sorolhatjuk, azok közé az írók, költők, művészek közé, akiknél az ember etikai minősége azonos az alkotások minőségével, akiknél az etikai kvalitás szorosan igazodik a mű esztétikai kvalitásához. Mondandója — akár regényeit vagy elbeszéléseit lapozzuk föl — nem pusztán a szereplőknek a jól bonyolított történetből vagy jól megszerkesztett helyzetből következő gondolataiból állt össze, hanem erre a történetre, erre a helyzetre tartalékolt legsajátabb vallomásaiból és élményeiből. Lírája — a fiatalkoritól az öregkoriig — sohasem pózból, szerepből, másodlagosságból táplálkozott, hanem a következetesen humanista, következetesen keresztényi magatartásából. Az írás éppúgy magánügye volt, a. legtisztább, lelkiismereti értelemben, mint a privát élete.
A Rónay Györgyhöz fűződő kapcsolatom az évek folyamán szinte észrevétlenül nőtt át az ideális munkatársi kapcsolatból őszinte baráti viszonnyá. Ezt a kötetet is az ő csöndes jóváhagyásával szerkesztettem, amely most tiszteletadássá vált, a magyar katolicizmus tiszteletadásává Rónay György emléke előtt. És, ha nem veszik szerénytelenségnek, ez az én tisztelgésem is. Személyes főhajtásom.
Hegyi Béla
