TABI, LÁSZLÓ - ÍRÁSBA ADOM!

TABI, LÁSZLÓ

ÍRÁSBA ADOM!

Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1976
ISBN 963-15-0536-7

beletria, román
368 s., maďarčina
hmotnosť: 350 g

tvrdá väzba, papierový prebal
stav: výborný, nepoužívaná

0,20 € PREDANÉ

*R12*

Tabi László írja:

„Amikor a Kiadó megkért rá, hogy jelen kötet úgynevezett fülszövegét - melyet éppen most olvasni méltóztatnak - írjam meg, levettem a polcról a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának II. kötetét s örömmel állapítottam meg, hogy abban a fülszaggatás után közvetlenül a fültanú következik, a fülszöveg nincs benne, következésképpen tehát értelme sincs. Ki kell jelentenem, hogy én ezt már régóta gyanítom.

Mit mondhatok magamról vagy munkásságom jellegéről bármi újat is, amikor az olvasó e pillanatban a 16-ik humoros kötetemet tartja a kezében? Ugyan mi újat mondhatnék, amikor általában ismeretes, hogy éppen e sorok nyomdába küldésének idején ülök kerek 30 esztendeje a Ludas Matyi szerkesztőségében, szorgosan nyesegetve a közéletben nem kevésbé szorgosan felbukkanó fonák jelenségeket, írom karcolataimat, vígjátékaimat s más egyéb műfajú sziprantyúimat? Persze megújulhattam volna.

Csakhogy nem voltam bolond megújulni. Miért is újultam volna meg, amikor - szerénytelenség nélkül szólva - számosan megkedveltek olyannak, amilyen vagyok s egészen bizonyosan azt várják tőlem, amit adni tudok. Az én esetemben a fülszöveg célja csak az lehet, hogy biztosítsam az olvasót: ez a kötetem is olyan, mint a többi 15 volt. Ha ő sem újult meg - amit bizton remélek akkor ezúttal is meg leszünk egymással elégedve."

TABI LÁSZLÓ

ÍRÁSBA ADOM

Az ismerős Tabi nem szorul bemutatásra. De ez a kötet a jól ismert mellett egy új Tabit mutat be az olvasónak: a régit. Tizenöt kötete előtt, még a Nemzeti Sport és a Sporthirlap munkatársaként, a harmincas években Tabi tucatnyi humoros kisregényt írt. Tizenhatodik könyve karcolatai (pontosabban: humoros publicisztikai írásai) újabb sorozatán és szabályos vígjátéknak álcázott groteszk komédiáján kívül ebből a régi termésből ad közre egy regény terjedelmű vidám elbeszélést. A humoros műfaj könnyen avul, akár a napi sajtó. A négy kisértés éppen frisseségével lep meg. A pesti házmesterlány „megkísértésének” és négyszeres felsülésének históriája könnyű kézzel írt szatíra a mozik és képeslapok teremtette álomvilágáról. A gúnyt egy csepp részvét enyhíti: a Hircsák Miciknek a grófi udvarlóról, a filmsztári karrierről, a gazdag kérőről szőtt álom az egyetlen menedék, mielőtt végképp elnyelné őket a kispolgári élet valóságos nyomora és sivársága. A mai olvasó számára azonban a szatíránál és a részvétnél egyképpen érdekesebb a kisregény felidéző ereje: az 1940-ben keletkezett elbeszélés egy pillanatra elénk varázsolja a valóságban sose létezett képeslap-Budapestet, híres Korzójával, még híresebb Duna-parti szállodasorával, mozi-szépségeivel és mozi-teremtette gavalléros linkjeivel.