SZÉCHENYI, ZSIGMONDCSUI!...
Afrikai vadásznapló
1928. október-1929. április
Madách, Bratislava, 1982
1.300 výtlačkov,
dobrodružné, literatúra faktu, cestopis
336 s., čb foto, maďarčina
hmotnosť: 404 g
tvrdá väzba, papierový prebal
stav: výborný
1,50 € PREDANÉ
*R13*
Széchenyi Zsigmond pályája azt mutatja, hogyan magasodik egy szenvedély hivatássá, mondanivalók, könyvek kimeríthetetlen forrásává. Ő maga számol be erről Ahogy kezdődött (1961) és Ünnepnapok (1963) című kétrészes önéletrajzában. Fölidézi a gyermekkor emlékeit, a vadászszenvedély növekedését, a mind rangosabb és rangosabb zsákmányt, az első őzet, az első szarvasbikát... majd a távoli földrészek vadjai következnek.
1898-ban született Nagyváradon. Münchenben és Cambridgeben tanult, agráregyetemet végzett. 1926-tól számos vadászexpedíciót vezetett Afrikába, Észak-Amerikába, Indiába. Első afrikai útjának élményeit dolgozta fel a Csui!.. .-bán (1930). Ezután sűrűn jelentek meg nagy sikerű vadászkönyvei, az Elefántország (i934), a Hengergő homok (1935), az Alaszkában vadásztam (1937), a Nabar című indiai útinapló (1940), a Két kecske (1942). 1947-től az Erdészeti Központban, majd a Mezőgazdasági Múzeumban, végül a keszthelyi Helikon Könyvtárban dolgozott. 1948-ban megjelenik A szarvas selejtezése című könyve, 1959-ben az Afrikai tábortüzek. Hosszú idő után, 1960-ban ismét Afrikába utazik, egy tudományos expedíció tagjaként. 1964-ben még egyszer láthatja Afrikát. Utolsó könyvének, a Denaturált Afriká-nak befejezése után, 1967-ben érte el a halál.
A Csui!... Széchenyi Zsigmond első s mindmáig legnépszerűbb könyve. 1930-ban jelent meg először. Színhelye Afrika, az az Afrika, mely idestova már a múlté; történelmi helyzete azóta óriásit változott és változik ma is. Vadjai mindinkább védett területekre szorulnak. A Csui!... még bepillantást nyújt az ősi állapotokba, az elefántvadászat megpróbáltatásaiba, amikor a dzsungel úttalan útjain, negyvenfokos fülledt melegben, az utolsó kulacs vizet kortyokra beosztva követi az éber agyarasok nyomát az elcsigázott expedíció. A sorok közül még kihallatszik a bivalycsorda dübör-gése, az oroszlán éjszakai ordítása. Afrika, igaz, megváltozott, de a kép, amit a könyv nyújt, ma is eleven, a vadászkalandok szívdobogtató izgalmát nem fojtotta el az idő. Széchenyi Zsigmond vadásznaplót ír, de könyve többet ad ennél: a biztos kezű leírás, az árnyalt stílus segítségével részeseivé tesz az eseményeknek, tájakat, embereket mutat be, s nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy a vadászat puszta öléssé válik az íratlan vadászetika, a kellő áhítat és a természet lelkes, már-már tudósi szeretete, ismerete nélkül.
