SZÉCHENYI, ZSIGMONDNĂHAR
Indiai útinapló
Madách, Bratislava, 1987
3.000 výtlačkov,
dobrodružné, literatúra faktu, cestopis
544 s., čb foto, maďarčina
hmotnosť: 595 g
tvrdá väzba, papierový prebal
stav: výborný
1,00 € PREDANÉ
*R13*
A második világháború előtti, gyarmati India az ellentétek, a szörnyű nyomor és mérhetetlen gazdagság, utcai koldusok és maharadzsák, városban élő szent tehenek és emberevő tigrisek, a márványpaloták és dzsungelek országa. Ide kalauzol legkiválóbb vadászírónk útinaplója, a Nahar. Az a gyanakvó aggodalom, mellyel a vadász útnak indul, hogy az afrikai magányos táborok vadonbéli éjszakái után meglátogassa a különös, alig kiismerhető Indiát, eleinte mintha igazolódna: a tigrisek a maharadzsák erdeiben vannak, s ők vendégeiket nem engedik vadász módra, majdnem egyenlő esélyekkel szembeszállni a nagy macskákkal, hanem sokszorosan biztosítva életüket, magaslesekhez, megrendezett hajtásokkal terelik feléjük a vadat; de azután egy magányos dzsungelbeli táborban felhangzik a nagy úr, Náhar éjszakai bődülése, s a vadász mégis megtalálja azt, amiért érdemes volt Indiába jönnie: a vadászélményt és a vadászhangulatot. S nemcsak a tigrist találja meg, hanem az indiai dzsungel többi vadját, a párducot, a gaurt, a black-buckot. S két vadászat közt meglesi India életének egy-egy pompázó vagy szomorú pillanatát, hátra-hátratekint a történelembe, hogy megértse és megértesse a látottakat, tapasztaltakat.
..Pofaszakállas óriás fejét mélyen lógatva, lassú, kimért léptekkel közeledik... Hatalmas nagy állat... Megáll. Cifra feje álmosan hátrafordul, úgy figyel a közelgő lármázás felé. Aztán kitárja villogó száját és| megszólal. Halkan hörgő unott ásitás:
- Ááoo!
És ismét megindul. Jön-jön, mintha zsinóron húznám... Álmaink vágya, az irdatlan nagy hímtigris... A célgomb ezüstlegye türelmesen kíséri széles, hófehér szügyét. De várok még, hiszen teljesen gyanútlanul közeleg... Tíz lépésre lehet, mikor lassan ke-resztbe fordul - szabadra tárja izmos oldalát... Válla közepébe küldöm a golyót... Szörnyű hördüléssel hátsó lábára emelkedik. Mint valami szilaj csődör, úgy felágaskodik... Óriás mancsának fenyegető mozdulata felejthetetlen... ...De máris talpon van, hatalmas ugrásokkal szökne át fánk mellett... Következő lövésem azonban nyaktövön vágja s karikára bukfencezteti... Meg sem mozdul. Még csak nem is vergődik. Egyetlen, hosszan hörgő sóhaj szákád fel belőle... Merevre feszült lábán pedig gyenge remegés fut végig - a kiszakadó élet végső feszítése... Első pillanatokban úgy nyelvünkre nehezedik a nagy öröm, szólni sem igen tudunk. Csak szorongatjuk egymás izzadt kezét...
