KOSZTOLÁNYI, DEZSŐVÁLOGATOTT VERSEK ÉS VERSFORDÍTÁSOK
Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1985
edícia Magyar remekírók
ISBN 963-15-2756-5
poézia
968 s., maďarčina
hmotnosť: 417 g
tvrdá väzba, PVC obal
stav: výborný, nepoužívaná
0,90 € PREDANÉ!
*100*
Kto bol DEZSŐ KOSZTOLÁNYI?
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Karinthy Frigyes írja a Nyugat Kosztolányi-számában :
„Tehetségét, ezt a sötét magot, amivel szúlettünk, áldottjai és átkozottjai a szellemi alkotás kényszerének - ezt a zavaros valamit sikerült mesterséggé tisztítania és csiszolnia, átlátszó lencsévé, amin át feltárul a laikus számára a világ. Csinált magának egy kész és határozott, csak az ő mondanivalóira használható formanyelvet. A Kosztolányi-stílus egyéni, könnyen felismerhető, élesen határolt. Pompásan tudtam karikírozni, mint rajzoló a jellegzetes profilt. Ez a stílus kemény és hajlékony, szavatolt toledói acél... a »Dichter« szó nála valóban sűrítőt jelent... nem más volt, mint a többi, csak különb. Többet tett, mint aki új törvényt hoz - új hangot adott az örök törvénynek... A művészi ízlés és lelkiismeret zsenije volt."
Tóth Árpád irja a Modern költők megjelenése alkalmából:
„Kosztolányit a rendkívül finom, gyermeki érzékenység és az olykor bizarr röptű, hősi pátosz kiváló költőjének ismerjük. Itt is, e fordításokban, főleg sejtelmes, törékeny hangulatok s forró, merész lendületek tolmácsolására vállalkozik a legszívesebben... Kosztolányi fordításaiban pompásan érvényesülnek ismert bravúros formai készségei. Játszva győz azon a nehézségen, hogy választottainak versalakjait lehetőleg híven megtartsa. Maga a módszer, mellyel szép és nehéz feladatát megoldotta, igen szerencsés és eredeti. Nem pontos fordítás a szó fukar, pedáns értelmében. Nem a szavakat ülteti át, inkább az egyes költők eszközeit figyeli meg és alkalmazza újra... Kosztolányi fordításai élnek, ez a legfőbb dicséret, amit fordításról mondhatok."
Babits Mihály irja a Nyugat Kosztolányi-számában:
„Utolsó műveibe neki is belopódzkodott művészetébe egy súlyos és kemény gondolat... Egész életműve mintha csak előkészület lett volna arra a néhány utolsó versre, amelyben ez a gondolat megérik és kiteljesedik: a halál gondolata. Imádta az életet minden kis jelenségében, minden legapróbb borzongásában: ezeken kivül csak a Semmit hitte. Ez volt a sötét háttere könnyűségének, művészete boldog céltalanságának: mert semmi sincs ingyen. Imádta az életet és félt a haláltól, már kora ifjúságától kezdve. Képzeletét delejes erő vonta a sötét partok felé. Művei tele vannak orvosok és betegek rajzaival. Most egyszerre maga is ott állt a határon. Mily soká kellett ott állnia és belenéznie a sötétbe. Rettenetes küzdelmet vívott a Rémmel! Lélegzetvisszafojtva figyeltük, önzőén, mert magunkra gondoltunk. Utolsó versei a magyar költészet csúcs-alkotásaihoz sorakoznak, mindenkinek a saját haláláról énekelnek."
