BENEDEK, ISTVÁN
IDEGES EMBEREK
Gondolat, Budapest, 1981
3. vydanie, 49.000 výtlačkov
ISBN 963-281-029-5
psychiatria, psychológia, zdravie
228 s., maďarčina
tvrdá väzba s prebalom
stav: dobrý
0,60 €
*bruri*cudz*
Egy olvasóm azt mondta erről a könyvről: az ember nem tudja, mit vegyen komolyan belőle, mit tréfára? És kinek higgyen? okos emberek beszélgetnek – vitatkoznak benne egészségről meg betegségről, idegességről, idegbajról, sőt elmebajról is, szerelemről és gyűlöletről, házasságról és a szexuális élet különféle buktatóiról, a mindennapi élet bosszúságairól, feszültségeiről, szorongásairól; a súlyos kóresetek ismertetései közé váratlanul humoros jelenetek kerülnek: a cammogó villamos, a gerlék és tyúkok szerelmi élete, a kiskocsma meg a cimbalmosa, mindez Hamlet idézetekkel tarkítva – hát mondja meg író úr, miféle könyv ez? Tudományos vagy szépirodalmi? – Asszonyom, válaszoltam kissé zavartan, nem szívesen vonnék határt e két műfaj közé. Pontosan arra törekedtem, hogy a tudományosnak is tekinthető témát irodalmi formában adjam elő. Mentségemül szolgáljon, hogy e műfaj-keverésben neves elődeim vannak, és nem is vagyok bizonyos abban, hogy az élet mindennapos jelenségeiről – mert hisz ilyenekről szól a könyv – okvetlenül másként kell írnia a tudósnak, mint a szépírónak. Hogy a dialógusokban szereplők nézetei olykor ellentmondóak, s nem mindig állok egyértelműen az egyik vagy a másik pártjára? Vegye tekintetbe asszonyom, hogy mindegyik én vagyok: a szereplők saját aggályaimat, megfontolásaimat, ismereteimet és kételyeimet juttatják kifejezésre. s egyben persze az olvasóét is, akit magam elé képzelek, s megpróbálok választ adni kérdéseire: úgy is, mint hajdan gyakorlatot szerzett elmeorvos, de nem kevésbé úgy, mint író. Kérem, ne válassza ketté az elválaszthatatlant, és ne restelljen a tudományos könyvben jóízűen kacagni azon, ami mulatságos – helyenként önmagán is, ha majd magára ismer.
