BÁDY, FERENC
AZ ÖRÖK ÁDVENT FELÉ...
Válogatott cikkek, meditációk
Ecclesia, Budapest, 1984
ISBN 963-363-924-7
náboženstvo, beletria, román,
340 s., maďarčina
hmotnosť: 380 g
tvrdá väzba, papierový prebal
stav: výborný, nepoužívaná
0,30 € DAROVANÉ
*076*
Dr. Bády Ferenc
— 1912-ben született Nagycétényben (Nyitra m.). Középiskoláit a váci piaristáknál és az esztergomi bencéseiknél végzi. Teológiai tanulmányait az esztergomi Hittudományi Főiskolán kezdi és a Pázmány Péter Tudományegyetemen fejezi be.
— 1936-ban Esztergomban pappá szentelik.
— 1936—40 között az Országos Katolikus Legényegylet prefektusa és titkára, újságjának szerkesztője. Folyamatosan jelennek meg cikkei a katolikus sajtóban.
— 1940—42-ben Zuglóban káplán, közben a Budapesti Egyházközségi Tudósítót, majd később a Ferencváros c. lapot szerkeszti.
— 1942—50 között az Országos Központi Legényegylet elnöke és az Actio Catholica Országos Elnökségének főtitkára.
— 1950-ben a Szent Erzsébet Karitász Központ igazgatója. A katolikus Kis Színház egyházi vezetője.
— 1951—57-ig az Ecclesia Szövetkezet elnöke.
— 1951-ben címzetes apát.
— 1951—56-ig Budapest-óbudai plébános.
— 1956—57 között esztergomi szemináriumi rektor.
— 1957 óta Budapest-Újlak plébánosa.
— 1977-ben protonotárius kanonok, majd esperes, ezt követően budai főesperes.
— 1984-ben Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek általános érseki helynökké nevezi ki.
Ez a könyv egy közel félévszázadot felölelő hiteles papi életmű összegezése, szellemi dokumentumgyűjteménye.
És mint minden igazi írásmű, mely az alkotó egyéniség és az élet ütközéséből kipattant szikrától nyeri fényét és hőjét, nemcsak a szerző egyéniségének vonásait viseli magán, hanem a megélt korszakok kínzó problémáinak sajátos karakterét is. Erre utal az előszót író Bíboros Főpásztor, amikor az írásokban kitapintható jellegzetességek között az emberi élet korszakváltásai mellett a „történelmi időjárás jegyeit" említi.
Máté evangéliumának utolsó verseiben így szól a föltámadás után tanítványainak megjelenő, és tőlük búcsút vevő Krisztus: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket ..." (Mt 28,18—19). A tanítványt tehát — és minden tanítvány-utódot — az ég és föld minhen hatalmának birtokosa küldi, kényszeríti, hogy menjen és beszéljen.
De beszélni nehéz. Igazat beszélni még nehezebb. Krisztusi módon igazat beszélni a legnehezebb. Bizonyos korokban pedig, amikor a kemény igazságok tisztító erejére, önvizsgálatra és bűnbánatra van szükség, már-már emberfeletti, heroikus feladat. De az igazi tanítvány nem hallgathat. Beszélnie kell, mert Krisztus szeretete sürgeti. El kell ismételnie, egyéniségével és életével tanúsítania kell az evangéliumi üzenet örök igazságait, amire a világ mindig is szomjazott és ma is szomjazik. És be kell mutatnia, hogy ezek az örök igazságok hogyan érvényesek ma, itt és most, a folyton változó világ e pillanatában.
És ez roppant felelősséggel járó feladat. Könyvünk szerzője vállalta ezt a felelősséget. Amint összegyűjtött írásaiból kitűnik, volt bátorsága, hogy kimondjon „kényes" igazságokat. Volt szeme rá, hogy meglássa a jövő új horizontját. Volt ereje olyan utat keresni, melyet sokan zsákutcának ítélték. Ilyen feladatra csak szellemi és erkölcsi tartalékok birtokában lehet vállalkozni. Az olvasó ki fogja érezni ezt, az egyes elmélkedésekben, homíliákban és cikkekben megmutatkozó alapos tárgyi ismeretből és gyakorlati teológiából, nyelvezetének világosságából, hiteles kereszténységéből és mély emberségéből.
Habent sua fata libelli... Bizonyára vannak izgalmasabb „előéletű" írásművek is, mint ez a könyv. De lehet-e elismerőbbet írni egy papi szerző művéről, mint hogy kiadását az őt hallgató és szerető, vele szellemi-lelki egységben élő hívei kezdeményezték?
ECCLESIA
MAHÁPARINIBBÁNA SUTTA
