RÓNAY, GYÖRGYA VÁNDOR ÉRKEZÉSE / VIRÁG A FESZÜLET TÖVÉBEN
Szent István társulat - Az apostoli szenszék könyvkiadója, Budapest, 1986
ISBN 963-360-385-4
beletria, poézia, próza krátka, kresťanstvo
388 s., maďarčina
hmotnosť: 485 g
tvrdá väzba, papierový prebal
„... azért az ablakot — hagyd nyitva éjszakára. „Bármelyik pillanatban — szólhat a tengerről a hívás." — írta Rónay György A megfáradt Odysseus című versében. Kötetünkben kétféle műfajú írásaiból, tárcáiból és verseiből adunk válogatást annak bizonyságául, hogy e szellemi készenlét, a bármikor érkező „hívás" befogadására egész életében és működésében készen állt. A művelt olvasó jól ismeri a múlt évtized végén elhunyt kitűnő író verseit, regényeit, műfordításait és irodalmi tanulmányait, tárcái azonban mostanáig vártak arra, hogy felfedezzük őket. E hajdan oly kedvelt és fontos műfajban valaha a magyar irodalom legnagyobbjai mondták el véleményüket az életről, s adtak irodalmi formában létprogramot. Részben az ő példájukat követve, Rónay György rendszerint novellisztikus formában alapvető keresztényi életértékek jelentőségére és életalakító hatására irányította a figyelmet, s olyan keresztény magatartásminták követésére ösztönzött, melyek ma sem veszítettek időszerűségükből és jelentőségükből. S bár az élet sokszor látszik fájdalmasnak és kietlennek, amint a költő írta Hiába című versében: „Korán esteledik. De az ég most is csupa csillag. — Hiába szöktél el, fiatalság." Ezek a tárcák, s a bennük felvillantott keresztényi életeszmény azoknak a „csillagoknak" fényébe von, melyek számunkra egy magasabb létrend jelképei. Az elfelejtett tárcaműfajban Rónay György annak bizonyságát adja, hogy az életről felelősen és alkotó módon gondolkodó személyiség mindig megtalálja azokat az eszményeket, melyek segítenek eligazodnunk, és eszményekkel telítik létünket.
Rónay György költészete ma már az egyetemes magyar irodalom elismert értéke. Vannak azonban lírájának olyan jelentékeny darabjai, amelyek csak folyóiratokban olvashatók, s annak bizonyságai, hogy költészetét mindvégig áthatotta az a spirituális szellemiség, melynek oly nagyhatású elméleti alapvetéseit fogalmazta meg tanulmányaiban. Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy Rónay György költészetének ezt a tartományát mutassuk be az olvasónak, mert nemcsak művészi értékei miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet, hanem azért is, mert benne a modern keresztény művészetszemlélet és művészi gyakorlat nagykorúvá válásának folyamata is pontosan tetten érhető.
„Hiányom lombosul tovább, — ha nem leszek." — írta egyik versében. Ezt a hiányt akarja, legalább részlegesen, betölteni válogatásunk, hogy ezzel is hozzájáruljunk a modern magyar szellemiség fájának kilombosodásához.
